A hazai ivóvízellátás lefedettsége 99,7%-os, a szektor kritikus kérdése ma mégsem az ellátás megléte, hanem a hálózati veszteség mértéke és kezelhetősége. A teljes hálózat megújítása évtizedes, több ezer milliárd forintos program – a veszteség lokalizálása és mérséklése azonban nem függ a csere ütemétől. Éppen itt van a digitalizáció tétje.
A HELYZET SZÁMOKBAN
A MaVíz adatai szerint 2024-ben a becsült hálózati veszteség 138,8 millió köbméter volt, az átlagos értékesítési veszteség 24,5% , vagyis a betáplált ivóvíz közel egynegyede nem jut el rendeltetésszerűen a fogyasztókhoz. Ennek következménye nem csupán jelentős gazdasági veszteség, hanem az ivóvízbiztonság szempontjából is egyre súlyosabb probléma: az elmúlt évek gyakoribb hőhullámai és a több településen bevezetett időszakos vízkorlátozások is rámutattak arra, hogy minden elvesző köbméter víz csökkenti a rendelkezésre álló készleteket és növeli az ellátórendszer sérülékenységét. A veszteség egy része mérési és adminisztratív eredetű (látszólagos), jelentős hányada azonban fizikai szivárgás. Eloszlása erősen egyenetlen: a Víz Koalíció adataira épülő elemzés szerint 61 rendszerben a veszteség meghaladja a 60%-ot, a legmagasabb dokumentált érték 72,79% (Védelemtudomány, 2024). A nem számlázott víz éves, közpénzben kifejezett értékét a szakértői becslések 19–21,5 milliárd forintra teszik.
A háttérben strukturális ok áll: elöregedő hálózat és alulméretezett rekonstrukció. A fenntartható állapothoz évi mintegy 2000 kilométernyi csőcserére volna szükség, a tényleges ütem ennek töredéke (nagyságrendileg 350 km), így a felújítási ciklus több száz évre nyúlik. A meghibásodási ráta emelkedik – a kilométerenkénti hibaszám 2012 és 2017 között több mint kétszereződött (MaVíz) –, az állami becslés pedig mintegy 40 000 kilométernyi, cserére érett vezetékről szól. Az egyedi hibák súlya sem elhanyagolható: normál üzemi nyomáson egy 1 mm-es repedésen évi mintegy 500, egy 3 mm-esen közel 4200 köbméter víz távozik.
A DIGITALIZÁCIÓ NÉGY PILLÉRE
A veszteségcsökkentés nem egyszeri beavatkozás, hanem mérésre épülő, folyamatos üzemeltetési gyakorlat. Négy, egymásra épülő elem adja a gerincét:
- Hálózati vízmérleg és nyomászónásítás (DMA). A hálózat mért zónákra bontásával a betáplált és a számlázott mennyiség zónánként összevethető; a veszteség területileg számszerűsíthető, a valós és a látszólagos veszteség elkülöníthető. Ez adja a prioritási sorrendet minden további lépéshez.
- Éjszakai minimális áramlás (MNF) alapú szivárgásbecslés. A minimális fogyasztású időszak áramlási adatai a hálózati alapveszteség és a rejtett szivárgás indikátorai; trendjük már a látható csőtörés előtt jelzi a zóna romló állapotát, és irányítja az aktív szivárgáskeresést.
- Nyomásmenedzsment. A zónánkénti nyomás szabályozott optimalizálása egyszerre csökkenti a hálózati alapveszteséget, a csőtörési gyakoriságot és az átemelések energiaigényét. Egy MaVíz által publikált hazai megvalósítás (ÉDV Zrt. regionális rendszere) éppen ezt az együttes hatást dokumentálja.
- Valós idejű üzemfelügyelet és eseménykezelés. A telemetriára és SCADA-ra épülő anomáliadetektálás az áramlási és nyomásviszonyok hirtelen változását azonnal jelzi, így a csőtörésekre adott reakcióidő nagyságrenddel csökkenthető.
A négy elem zárt kört alkot: a mérés kijelöli a beavatkozási pontokat, a hatás visszamérhető, a veszteségadat pedig a rekonstrukció priorizálásának objektív alapja lesz. A digitalizáció nem váltja ki a csőcserét, hanem a korlátozott forrást a mérhetően legrosszabb szakaszokra irányítja.
A CONTROLSOFT SZEREPE
A négy pillér közös nevezője az adat: a veszteségkezelés minősége azon múlik, hogy a terepi mérés megbízható-e, egységes rendszerbe fut-e, és üzemeltethető döntéssé válik-e. A Controlsoft ezen a rétegen dolgozik – a mérés, a telemetria és a folyamatirányítás (SCADA) integrációjában, víz- és szennyvízoldalon:
- Terepi mérési és adatgyűjtő architektúra a kutaknál, gépházaknál és a zónahatárokon, valós idejű, konzisztens és visszakereshető adattal.
- Heterogén, eltérő generációjú PLC-k és műszerek integrációja egyetlen, felügyelhető SCADA-rendszerbe, a meglévő eszközparkra alapozva.
- Nyomásmenedzsment szabályozott, automatizált vezérlési funkcióként – nem utólagos, kézi beavatkozásként.
- Az adat feldolgozása döntéstámogató információvá: zónamérleg, MNF-trend és anomáliariasztás a diszpécseri üzemben ténylegesen használható formában.
- Adatelemzés mesterséges intelligenciával (AI). A folyamatosan gyűlő idősoros mérési adatra épülő analitika – rendellenességi minták felismerése, a szivárgás valószínű helyének szűkítése, valamint nyomás- és üzemeltetési beállításokra vonatkozó javaslatok – ott ad érdemi többletet, ahol megbízható, hosszú adatsor áll rendelkezésre. Az AI nem a mérést és nem a szakmai döntést váltja ki, hanem gyorsítja a kiértékelést és pontosítja a beavatkozás célzását.
A megvalósítás minden esetben állapotfelméréssel indul – a meglévő mérési és irányítási architektúra, valamint a hiányzó megfigyelési pontok feltárásával –, és csak ezt követi a rendszertervezés.
KITEKINTÉS
A rekonstrukciós hullám elindult: 2025 februárjában rendelet tűzte célul a hálózati veszteség csökkentését, a veszteségmutatók pedig már a kritikus infrastruktúrák ellenállóképességi értékelésének is részét képezik. A hálózat megújítása évtizedes feladat marad – a veszteség láthatóvá és kezelhetővé tétele azonban a meglévő eszközökkel, rövid távon megkezdhető.